Új lehetőségek és távlatok a metasztatikus hormonrezisztens prosztatarák kezelésében
2012-07-20A prosztata karcinóma a férfiak halálozásának gyakori oka. A korábban az idősebbekhez kötött betegség egyre fiatalabb életkorban jelentkezik, és sajnálatos módon a kórkép egyre agresszívebb. Ezért nagy jelentőségű, hogy a cabazitaxel (Jevtana®) forgalomba kerülésével az mCRPC-betegek kezelése terén örvendetes előrelépés történt. A daganatos betegségekről Stockholmban tartott nemzetközi multidiszciplináris kongresszuson a Sanofi által támogatott szatellit szimpózium keretében tekintették át a terápia jelenlegi és jövőben várható lehetőségeit.
Az előrehaladott, kasztráció-rezisztenssé vált prosztatarák kezelésére egészen a közelmúltig csak palliatív terápia állt rendelkezésre és a betegség túlélési ideje átlagosan csupán 1 év volt. Drámai fordulat 2004-ben következett be a docetaxel megjelenésével, aminek hatására első ízben tudtak eredményt elérni a túlélésben és a fájdalom csökkentésében a mitoxantronhoz képest metasztatikus kasztrációrezisztens prosztatarákban (mCRPC). A 2004 és 2010 közötti időszakban számos erőfeszítés történt a túlélés további javítása érdekében, amit aztán 2010-ben siker koronázott. Fázis III vizsgálatokban 4 új gyógyszer is eredményesnek bizonyult a túlélés javítása, illetve a metasztázisok kialakulásának késleltetése terén. Bertrand Tombal (Brüsszel, Belgium) előadásában ezeket az új lehetőségeket vette sorba, és beszélt a denosumab, a sipuleucel-T, a cabazitaxel és az abirateron alkalmazásával elért eddigi eredményekről. Hangsúlyozta, hogy átgondolt és körültekintő beillesztésük a terápiába nagymértékben javíthatja a betegek életét.
A cabazitaxel új terápiás lehetőség
Dominik Berthold (Lausanne, Svájc) a terápiás döntésekhez elengedhetetlen rizikóstratifikáció fontosságára hívta fel a figyelmet, amit követően Amit Bahl (Bristol, Egyesült Királyság) gyakorlatorientált előadása követett. Az onkológus főorvos egy 69 éves betegük esetén keresztül mutatta be a metasztatikus kasztrációrezisztens prosztatarák korszerű kezelését, a docetaxelt követő cabazitaxel terápia hatékonyságát. A cabazitaxel a docetaxelnél aktívabb molekula a kemoterápiára érzékeny, de gyorsan progrediáló – és a kemoterápiára (köztük docetaxelre is) rezisztens tumorok esetén is in vitro és in vivo, mint például B16/TXT melanoma, pancreas P02, Lewis tüdőkarcinóma, humán colon HCT8, humán GXF209 gyomorrák, illetve humán UISO BCA1 emlődaganat esetén. A cabazitaxel áthatol a vér-agy gáton, így hatásos a korai stádiumú intrakraniális humán glioblastoma esetén is. A cabazitaxel alkalmazását 2011 márciusában hagyták jóvá az Európai Unió országaiban, amihez a fázis III TROPIC-vizsgálat meggyőző eredményei szolgáltak alapul. A multicentrikus vizsgálatba több mint 750 prosztatakarcinómás beteg került randomizálásra, akiknél a docetaxel kezelést követően progrediált a betegség. A vizsgálat elsődleges végpontja szerint 30%-os rizikócsökkenést tapasztaltak a cabazitaxel (25 mg/m2) és prednizolon terápia mellett a mitoxantron és prednizon kombinációval szemben. A kezelést követően 2 év után a cabazitaxel ágon a betegek 28%-a, míg a mitoxantron ágon 17%-a volt életben. Hasonlóan kedvező eredményekkel szolgált a COU-AA-301 nevű fázis III-vizsgálat is, amiben az abirateron placebóval szemben javította jelentős mértékben az mCRPC betegek teljes túlélését. 2011 júliusában engedélyezte az EMA. Az előadó biztatónak ítélte meg a helyzetet, hiszen a bővülő palettából jól megválasztott gyógyszer, jó időben történő alkalmazása az arra megfelelő beteg esetében jó életminőség mellett hónapokkal hosszabbíthatja meg az életet.
Előnyt jelent a mellékhatások korrekt menedzselése
Utolsó előadóként Florian Scotté (Párizs, Franciaország) a betegkövetés és gondozás jelentőségéről és napi gyakorlatáról beszélt, miközben bemutatta az intézményükben működő rendszert, a PROCHE-programot (PRogram of Optimization of CHEmotherapy administration). A beteg kezelését végző multidiszciplináris team tagjai sarkalatos pontnak tekintik a betegedukációt, különös tekintettel a kezelés során jelentkező mellékhatásokra és szövődményekre. A beteggel az otthonában telefonon keresztül rendszeresen tartják a kapcsolatot, ami nemcsak pszichés támogatást jelent, hanem így késedelem nélkül be tudnak avatkozni, ha szükséges. Mindezek hatására jól működő beteg-együttműködés alakul ki, növekszik a túlélés, javul a beteg életminősége, és csökken a kórházi holtidő.
A szimpózium üléselnöke, Bertrand Tombal zárógondolatában az mCRPC-betegek kezelésében zajló paradigmaváltásról beszélt, amelynek része a docetaxellel történő első vonalbeli kemoterápiát követő másodvonalbeli kezelés. E téren kedvező eredménnyel alkalmazható a cabazitaxel, amely az első olyan másodvonalbeli készítmény, amely jelentős túlélési előnyt igazolt az mCRPC-s betegek kombinációs terápiájában.
Cikk értékelése
Eddig 11 felhasználó értékelte a cikket. |
Hozzászólások