Semuloparin: új lehetőség a vénás tromboembólia megelőzésére kemoterápiás kezelésben részesülő daganatos betegek esetében

2011-12-15

A VTE alul diagnosztizált betegség kemoterápia esetén

 

A daganatos betegségek a véralvadási kaszkád aktiválása révén növelik a mélyvénás trombózis kialakulásának kockázatát ; a kemoterápia az endothel-re károsító hatással van, a tartós fekvés miatt stázis alakul ki, a tumor nyomhatja a vénákat – sorolta Lord Kakkar professzor (London, Egyesült Királyság) azokat az okokat, aminek következtében a vénás tromboembólia (VTE) a kemoterápiában részesülő daganatos betegek körében a második leggyakoribb halálok. A VTE ebben a betegpopulációban az infekciók okozta halálozással egyenlő arányban, 9%-ban fordul elő. A kemoterápia – főleg az első három hónapban – tovább növeli a VTE kockázatát, ami több mint 60%-kal gyakoribb a kemoterápiát nem kapó daganatos betegekhez képest. A helyzetet súlyosbítja, hogy a VTE az esetek kétharmadában tünetmentes. Az előadó azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy a daganatos betegséggel összefüggésben kialakuló trombózis, illetve az általa okozott halálozás kockázata csökkenthető.

 

 

A semuloparin ígéretes új heparinmolekula

 

A jelenleg alkalmazott szakmai irányelvek (ASCO, 2007; ACCP, 2008 és ESMO, 2010) szerint nem szükséges minden kemoterápiában részesülő daganatos beteget rutinszerűen trombózis profilaxisban részesíteni, ugyanakkor a 2011-es NCCN (National Comp­rehensive Cancer Network) irányelve egyedi megfontolás alapján már opcióként ajánlja a farmakológiai profilaxist – tudtuk meg Giancarlo Agnelli professzortól (Perugiai Egyetem, Olasz­ország). Az előadó ennek kapcsán bemutatta a semuloparint, ami egy új, optimálisan tervezett ultra-alacsony molekulasúlyú heparin (ULMWH). A semuloparin markáns anti-faktor Xa és minimális anti-faktor IIa aktivitással rendelkezik, a thrombinhoz képest közel 80-szor szelektívebben kötődik a Xa faktorhoz. Molekulasúlya 2000-3000 Da közé esik, biológiai elérhetősége 98%, maximális koncentrációt 3 órával a szubkután injekcióban történt beadás után éri el, és féléletideje 16-20 óra.

 

 

A SAVE-ONCO-vizsgálat előremutató eredményei

 

A semuloparin antitrombotikus hatékonyságát és biztonságosságát a SAVE-ONCO elnevezésű fázis III-vizs­gá­lat­ban tanulmányozták. A multinacionális, randomizált, kettős vak, placebo-kontrollos klinikai vizsgálatban 3212, különböző típusú (tüdő, vastagbél, gyo­mor, petefészek, hasnyálmirigy, húgyhólyag), előrehaladott vagy me­tasztatikus szolid tumoros beteg vett részt. A vizsgálat kombinált elsődleges végpontja a tünetekkel járó mélyvénás trombózist, nem-fatális pulmonális embóliát és a VTE-hez kapcsolódó halálozást foglalta magába. Bizton­sá­gosság szempontjából a klinikailag releváns (súlyos és kevésbé súlyos) vérzéseket követték figyelemmel. A vizsgálat eredménye szerint a kombinált elsődleges végpontot a napi 20 mg semu­lo­parin szignifikáns mértékben, 64%-kal csökkentette a placebóval szemben (p<0,0001) (1. ábra). Ezen belül a nem-fatális pulmonalis embólia előfordulása szintén szignifikáns mértékben csök­­kent a placebóhoz képest (0,2% vs. 0,9%). Mindemellett a semuloparin úgy csökkentette a VTE rizikóját, hogy közben nem növelte szignifikáns mértékben a klinikailag releváns (orvosi felügyeletet igénylő) vérzések inci­den­ciáját (2,8% vs. 2,0%) (2. ábra). Az eredmények a vizsgálat során a teljes betegpopuláción konzisztens módon megmutatkoztak, függetlenül a tumor típusától, illetve a daganatos betegség állapotának súlyosságától.
Ez a vizsgálat kiemelkedő jelentőségű, hiszen eddig nem rendelkeztünk adatokkal kemoterápiát kapó betegek esetében a tromboprofilaxisra vonatkozóan – foglalta össze Lord Kakkar professzor az elhangzottakat. Nem véletlen, hogy az eredmények elsőként való közlésekor, a 47. Amerikai Onko­lógus Kongresszuson „Best of ASCO 2011” elismerést kapott a SAVE-ONCO-vizsgálat. A tanulmány bizonyította, hogy a napi 20 mg semulo­parin kedvező haszon-kockázati profillal bír a kemoterápiában részesülő betegek vénás tromboembóliájának profilaxisában.