Azok a csodálatos mikroRNS-ek

 Az orvostudomány a XXI. század elejére paradigmaváltásra kényszerült a molekuláris és prediktív epidemiológiai biomarkerek megjelenésével. Ezek elsősorban a megelőzést szolgálják olyan betegségek esetében, ahol a kurabilitás nem annyira hatékony, mint például a rosszindulatú daganatos betegségek. A minél korábbi biomarkerek kifejlesztésének igénye először a genomika, majd az epigenetika oldalán okozott földcsuszamlásszerű változásokat, elsősorban a daganatok genetikájában, genomikájában és epigenetikájában. Alapvetően megváltozott a tudásunk a gének expresszálódásának módjáról. Fény derült arra is, hogy a sejtmagban lévő, korábban „junk” DNS-nek hitt 98%-nyi információhalmaz igen hasznos. Az intronok kódolhatják a mikroRNS-eket is, amelyek a különböző gének (például onko- és szuppresszor gének) expresszióját módosító kis bázisszámú, fehérjét nem kódoló RNS szakaszok, amelyek a gének expresszióját vagy a cleavage módosításával, vagy a 3 véghez való kötődéssel teszik meg. Régen is voltak ilyen elképezések (antisense oligonukleotidok), de a mikroRNS-ek világítottak rá – pontosan az onko- és szupresszorgénekkel való kapcsolatukban –, hogy a hálózatbiológiai rendszerek és az „omics”, a „mirna” korszakok beköszöntésével mennyivel tovább bonyolódott, de egyben érthetőbbé vált a daganatok megismerésének útja.
Mára világossá vált, hogy a bonyolult, kaszkádszerű (onko-, szupresszorgén, illetve mikroRNS-rendszerek) értelmezése korszerű bioinformatikai módszerek nélkül nem lehetséges. Ezer fölött jár a felfedezett mikroRNS-ek száma, amelyek gyakran nem is „up-reguláció”-val, hanem „down-reguláció”-val válaszolnak egyes környezeti hatásokra, illetve azonosíthatóak a különféle rosszindulatú daganatokban. Nemcsak kockázatbecslő biomarkerek vagy esetleg diagnosztikai eszközök, de célpontjai lehetnek terápiás és kemopreventív szereknek. Használatuk a preventív és kuratív medicinában, továbbá a molekuláris patológiában hangsúlyossá válik. Nagy szerepük lehet a korai karcinogén expozíció azonosításában, a korai változásokban, a terápia követésében, az egyénre szabott kezelésben, annak daganatokra alkalmazott kifejlesztésében. A mikroRNS-ek szintézisére vonatkozóan az ábra világosan mutatja a kialakulásukat és a kapcsolatukat az onko- és szupresszor génekkel.
Azt lehet mondani, hogy a mikroRNS-ek segítségével a daganatok megismerésében újabb fontos lépést tettünk. Egyre inkább világossá válik, hogy mind a megelőzés, mind a terápia szintjén az egyénre szabottság lesz a jellemző. Ám ne tekintsünk panaceaként a mikroRNS-ekre! Mindamellett nem véletlen, hogy a 2008-as Nobel-díjak egyikét is az ezt felfedezők kapták. Változás felé terelgeti az orvostudományt és az onkológiát, legalább olyan fontos, mint amilyen volt harminc évvel ezelőtt az onko- és szupresszor gének felfedezése. Mindenestre ez a folyamat alapvetően meg fogja változtatni a kockázatkezelést, korai diagnosztikát és talán a terápiát is.