A petefészekrák gyógyszeres kezelése, hazai helyzete és tapasztalatai

A petefészekrák kezelése során az első vonalbeli kemoterápia standard protokollja napjainkban a paclitaxel/carboplatin kombináció. A továbblépést újabb, hatékonyabb és kevésbé toxikus gyógyszerek belépése jelentheti. A CALYPSO-vizsgálat első vonalban értékelte a liposzómális doxorubicin/carboplatin kombinációt a taxol/carboplatin kombinációval szemben, a progressziómentes túlélés és a mellékhatások tekintetében, azt kedvezőbbnek találva.
További újabb lehetőség – bár még hazánkban nem a gyakorlat része – az angiogenezis-gátló kezelés. A hatóanyagcsoportba tartozó bevacizumab daganatellenes hatását és toxicitását az első vonalban két jelentősebb tanulmány értékelte (GOG-0218, ICON-7). Konklúzióik szerint a primer remisszió tartamának (PPFS) meghosszabbítására jó megoldás carboplatin AUC6* 3 hetente + paclitaxel 175 mg/m2 3 hetente 6 ciklusban mellett az első vonalban adagolt bevacizumab 15 mg/kg 3 hetente 15 hónapon át.
A petefészekrák terápiája terén a korszak legjelentősebb felismerése, hogy az első vonalban eredményesen alkalmazott platinaszármazékokat a kezelés későbbi fázisában ismételten alkalmazva, platina-reindukció során remisszió érhető el. A platina-reindukció eredményességének esélye annál jelentősebb, minél inkább sikerül kiterjeszteni a platinamentes intervallumot.
A platinamentes intervallum kiterjesztésére alkalmazható gyógyszerek közül a topotecan (Hycamtin^®) az egyik, széles körben adagolt készítmény. A második vonalban elfogadott, viszonylag alacsony remissziós arányt messzemenően ellensúlyozza a stabilizáció magas, 47,8%-os aránya, amely a platinamentes intervallum prolongálása szempontjából igen kedvező.
A liposzómás doxorubicin (Caelyx^®) polietilén-glikol szegmentumokkal rendelkező „liposzómákban” tartalmazza a hatóanyagot. A formuláció biztosította a tumorszövetre kifejtett szelektív, hosszú ideig tartó és folyamatos doxorubicin hatást, csökkentve ugyanakkor a hatóanyagcsoportot jellemző és elsősorban a csúcs koncentráció magasságától függő cardiomyotoxicitást. Az angiogenezis- gátló kezelés szintén alkalmasnak bizonyult a platinamentes intervallum prolongálására az OCEANS fázis III vizsgálat eredményei szerint.