Lapszám: Onkológia | 2011 | 1. évfolyam 4. szám

Újabb eredmények az angiogenezis gátlás terén előrehaladott kolorektális karcinómában

2011-12-15

A kolorektális karcinóma a daganatos megbetegedések miatti halálozás tekintetében az egyik legrosszabb mutatókkal rendelkező karcinómatípus, kockázata az életkorral nő. Európában 43%, Amerikában 62% az általános túlélési arány, amit a távoli szerveken megjelenő áttétek jelentősen rontanak. A betegség korszerű kezelésében napjainkban a molekuláris célzott terápia került előtérbe, amiben az angiogenezis gátlásával ható szerek játsszák a főszerepet. A stockholmi Nemzetközi Onkológus Kongresszuson a Sanofi támogatását élvező szatellit szimpóziumon foglalták össze a témával kapcsolatos jelenlegi ismereteket, ami sokak érdeklődésére tartott számot.

Az angiogenezis alapvető jelentőségű folyamat

 

Az érújdonképződés a szervezetben elengedhetetlenül fontos a szervek kifejlődésében és a regenerációs folyamatokban mindvégig az élet során. E mellett az angiogenezis több betegség, köztük a különböző daganatok pato­ge­nezisében, fejlődésében és progressziójában is meghatározó jelentőségű, hiszen a daganatsejtek 1-2 mm3 felett – az oxigén elégtelen diffúziós kapacitásából következően – már saját, önálló erezetet igényelnek ahhoz, hogy a növekedésükhöz szükséges fokozott oxigén- és tápanyagellátást biztosítsák. Johanna C. Bendell (Nashwille, USA) előadásában azt mutatta be, hogy az angiogenezis folyamata miként zajlik kolorektális karcinóma esetében.
A daganatok természete és az angio­genezis kapcsolatának mind jobb megismerése alapján logikus elgondolás volt a daganatterápiában alkalmazható an­giogenezist gátló gyógyszereket kifejleszteni. Eric Van Cutsem (Leuven, Bel­gium) az ezzel kapcsolatos klinikai vizsgálatokat tekintette át, míg Alberto F. Sobrero (Genova, Olaszország) az afli­bercept kezeléssel elért terápiás sikerekről számolt be, köztük a legújabb, 2011. júniusban közzétett VELOUR-tanul­mányról. A nemzetközi, kettős vak vizsgálatban előzőleg oxaliplatin-kezelésben részesült, 1226 áttétes kolorektális karcinómában szenvedő beteget rando­mizáltak aflibercept vagy placebo terápiára, FOLFIRI rezsimmel (irinotekán-5-fluorouracil-leukovorin) kombinálva. A vizsgálat átlagos követési ideje 22,28 hónap volt. A vizsgálat elsődleges végpontja a teljes túlélés (OS) volt, ami az aflibercept karon 13,5 hónap, a placebo­ágon pedig 12,06 hónap volt (HR=0,817; p=0,0032). A másodlagos végpontként vizsgált progressziómentes túlélés (PFS) szintén javult, az af­libercept-ágon 6,90 hónap, a placebo-ágon 4,67 hónap volt (HR=0,758; p=0,00007). A kezelésre történő válaszadási arány 19,8% vs. 11,1% volt az aflibercept kezelés javára (p=0,0001). Az előadó beszámolt a vizsgálat további, előre meghatározott alcsoportokra vonatkozó elemzéséről is, amelynek eredménye szerint az afli­bercept túlélésre vonatkozó pozitív hatása egyenként az összes alcsoport esetén következetesen megvalósult. Érde­kes megfigyelés volt, hogy nagyobb hatékonyságúnak találták az aflibercept kezelést a csak máj metasztázissal rendelkező betegeknél azokhoz képest, akiknél a máj nem volt érintett. Hasonló eredményt figyeltek meg a progressziómentes túlélés tekintetében is. A VELOUR-vizs­gálatban az aflibercept ágon 186 beteg kapott korábban beva­cizumab kezelést, míg 426 beteg nem, ez a tény azonban nem befolyásolta a kedvező eredményeket, amelyek egyaránt jelentkeztek, függetlenül az előzőleg kapott beva­cizumab kezeléstől (OS: p=0,7231; PFS: p=06954).

 

 

 

Aflibercept eredményes angiogenezis gátló a kezelés második vonalában

 

Az aflibercept (Zaltrap®) különleges hatásmechanizmusú fúziós fehérje, amely több ponton gátolja az angio­genezis folyamatát. Szemben a beva­cizumabbal, ami a vaszkuláris endo­teliális növekedési faktor A formáját gátolja, az aflibercept nemcsak ehhez, hanem a VEGF mindegyik formájához (VEGF-A, VEGF-B), valamint a pla­centáris növekedési faktorhoz (PIGF) és más angiogén növekedési faktorokhoz is kötődik. Az aflibercept ezekhez a faktorokhoz nagyobb affinitással kötődik, mint azok természetes receptorai. A szimpózium zárásaként Josep Taber­nero (Barcelona, Spanyol­ország) ismertette a hatóanyaggal folyó átfogó onkológiai vizsgálati programot, amelynek keretében előrehaladott rákos betegek kezelésében az afliber­cep­tet a hagyományos kemoterápiás rezsimekkel kombinációban alkalmazva vizsgálják a terápiás hatást. A VELOUR-vizsgá­laton kívül a programban szerepel az AFFIRM-vizsgálat (fázis II), amelyben áttétes kolorektális karcinóma első vonalbeli kezeléseként adják az afli­berceptet 5-fluorouracil, leukovorin és oxaliplatin (FOLFOX) rezsimmel kombinációban, illetve a VENICE-vizsgálat (fázis III), amiben az afliberceptet egy másik indikációban, hormon-refrakter áttétes prosztatarák első vonalbeli kezeléseként adják docetaxellel és pred­nizonnal kombinációban. A vizsgálatok végeredménye 2012-ben várható.

Cikk értékelése

Még senki sem értékelte a cikket.

Hozzászólások