Új lehetőségek és távlatok a metasztatikus hormonrezisztens prosztatarák kezelésében

2012-07-20

Az előrehaladott, kasztráció-rezisztenssé vált prosztatarák kezelésére egészen a közelmúltig csak palliatív terápia állt rendelkezésre és a betegség túlélési ideje átlagosan csupán 1 év volt. Drámai fordulat 2004-ben következett be a doce­taxel megjelenésével, aminek hatására első ízben tudtak eredményt elérni a túlélésben és a fájdalom csökkentésében a mitoxant­ron­hoz képest meta­sztatikus kasztráció­re­zisz­tens prosztatarákban (mCRPC). A 2004 és 2010 közötti időszakban számos erőfeszítés történt a túlélés további javítása érdekében, amit aztán 2010-ben siker koronázott. Fázis III vizsgálatokban 4 új gyógyszer is eredményesnek bizonyult a túlélés javítása, illetve a metasztázisok kialakulásának késleltetése terén. Bertrand Tom­bal (Brüsszel, Belgium) előadásában ezeket az új lehetőségeket vette sorba, és beszélt a deno­sumab, a sipuleucel-T, a caba­zi­taxel és az abira­teron alkalmazásával elért eddigi eredményekről. Hangsú­lyozta, hogy átgondolt és körültekintő beillesztésük a terápiába nagymértékben javíthatja a betegek életét.

 

 

A cabazitaxel új terápiás lehetőség

 

Dominik Berthold (Lausanne, Svájc) a terápiás döntésekhez elengedhetetlen rizikóstratifikáció fontosságára hívta fel a figyelmet, amit követően Amit Bahl (Bristol, Egyesült Királyság) gyakorlatorientált előadása követett. Az onkológus főorvos egy 69 éves betegük esetén keresztül mutatta be a meta­szta­tikus kasztrációrezisztens prosztatarák korszerű kezelését, a docetaxelt követő caba­zitaxel terápia hatékonyságát. A caba­zitaxel a docetaxelnél aktívabb mo­lekula a kemoterápiára érzékeny, de gyorsan progrediáló – és a kemoterápiára (köztük docetaxelre is) rezisztens tumorok esetén is in vitro és in vivo, mint például B16/TXT melanoma, pancreas P02, Lewis tüdőkarcinóma, humán colon HCT8, humán GXF209 gyomorrák, illetve humán UISO BCA1 emlődaganat esetén. A cabazitaxel áthatol a vér-agy gáton, így hatásos a korai stádiumú intrakraniális humán glio­blastoma esetén is. A cabazitaxel alkalmazását 2011 márciusában hagyták jóvá az Európai Unió országaiban, amihez a fázis III TROPIC-vizsgálat meggyőző eredményei szolgáltak alapul. A multicentrikus vizsgálatba több mint 750 prosztatakarcinómás beteg került randomizálásra, akiknél a docetaxel kezelést követően progrediált a betegség. A vizsgálat elsődleges végpontja szerint 30%-os rizikócsökkenést tapasztaltak a cabazitaxel (25 mg/m²) és prednizolon terápia mellett a mito­xant­ron és pred­nizon kombinációval szemben. A kezelést követően 2 év után a cabazitaxel ágon a betegek 28%-a, míg a mito­xantron ágon 17%-a volt életben. Ha­son­lóan kedvező eredményekkel szolgált a COU-AA-301 nevű fázis III-vizsgálat is, amiben az abirateron placebóval szemben javította jelentős mértékben az mCRPC betegek teljes túlélését. 2011 júliusában engedélyezte az EMA. Az előadó biztatónak ítélte meg a helyzetet, hiszen a bővülő palettából jól megválasztott gyógyszer, jó időben történő alkalmazása az arra megfelelő beteg esetében jó életminőség mellett hónapokkal hosszabbíthatja meg az életet.

 

 

Előnyt jelent a mellékhatások korrekt menedzselése

 

Utolsó előadóként Florian Scotté (Pá­rizs, Franciaország) a betegkövetés és gondozás jelentőségéről és napi gyakorlatáról beszélt, miközben bemutatta az intézményükben működő rendszert, a PROCHE-programot (PRogram of Optimization of CHEmotherapy admi­nistration). A beteg kezelését végző mul­ti­diszciplináris team tagjai sarkalatos pontnak tekintik a beteg­edu­kációt, különös tekintettel a kezelés során jelentkező mellékhatásokra és szövődmé­nyekre. A beteggel az otthonában telefonon keresztül rendszeresen tartják a kapcsolatot, ami nemcsak pszichés támogatást jelent, hanem így késedelem nélkül be tudnak avatkozni, ha szükséges. Mindezek hatására jól működő beteg-együttműködés alakul ki, növekszik a túlélés, javul a beteg életminősége, és csökken a kórházi holtidő.
A szimpózium üléselnöke, Bertrand Tombal zárógondolatában az mCRPC-betegek kezelésében zajló paradigmaváltásról beszélt, amelynek része a doce­taxellel történő első vonalbeli kemoterápiát követő másodvonalbeli kezelés. E téren kedvező eredménnyel alkalmazható a cabazitaxel, amely az első olyan másodvonalbeli készítmény, amely jelentős túlélési előnyt igazolt az mCRPC-s betegek kombinációs terápiájában.